2013.
nov. 27
A kezdő és gyakorlott
pedagógusok összehasonlítása már sokszor előkerült a
felsőoktatási képzésünk során. Mikor erről hallok, nem
lelkesedek felhőtlenül, mert általában a kezdő pedagógus óriási
hátrányait hangsúlyozzák. Szivák Judit írása a Didaktika című
könyvben nem ennyire egyoldalú szerencsére. Megemlít néhány
előnyét, hasznos hozadékát is a tapasztalatlanságnak, illetve
több gyakorlati tanácsot is felkínál a hátrányok leküzdésére.
A fejezetben összegyűjtött kezdő tanárok tipikus problémáiban
természetesen elég sokszor magamra ismertem. A kutatások szerint a
a tanulók eltérő személyisége, képességei, és erre adaptált
tervezési-szervezési kérdések, a fegyelmezés, a sokszínű
módszertan, a szakmai kapcsolatok kialakítása-kezelése, a
felkészülési-adminisztrációs feladatok a probléma-lista tetején
állnak. Most mégsem ezekről szeretnék írni, hanem inkább arra
fókuszálnék, mit tehet a kezdő tanár annak érdekében, hogy
minél jobban elősegítse pedagógusi pályafutását, hogy a
gyakorlatban is jó pedagógus váljon belőle.
Ahogy arról már
korábbi bejegyzésünk során is írtunk, a pedagógus tevékenységét
leginkább gondolkodásmódja, attitűdjei határozzák meg. Ennek
egyik része a tanárkép. Fontos tisztába lennie a kezdő
pedagógusnak arról, milyen tanárkép él a fejében, és vajon
miért. Milyen szerinte egy jó tanár, az illető milyen tanár
szeretne lenni? Milyen tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel,
szaktudással kell rendelkeznie? Miket tart a tanítás legfontosabb
céljainak, mit szeretne elérni a gyerekekkel...? A letisztult kép
sokat segíthet a saját tevékenység értékelésében, illetve
konkrétabb, gyakorlati célok megfogalmazásában.
Gondolkoztam, hogy
számomra vajon milyen az ideális pedagógus, milyen kép él bennem
a tökéletes pedagógusról? Nehéz meghatározni, mert az évek
során ez folyton változott. Alsóban számomra a szép és kedves
nénik voltak a tökéletes pedagógusok, akik el tudtak varázsolni,
akik izgalmas órákat tartottak- vagyis sok szemléltető eszközt
használtak vagy úgy adták át a tananyagot, mintha egy mesét
meséltek volna. Középiskolában a jó tanár az volt, aki
érthetően magyarázott, következetes volt a számonkérésben és
az értékelésben, volt humorérzéke de fegyelmet tudott tartani. A
felsőoktatásban az előbbiek már kiegészültek a
karizmatikussággal is, vagyis a tanár olyan motiválóan tudja
átadni saját tantárgyát, hogy a diák otthon is néha spontán
utánanéz dolgoknak, önállóan tanul, tanítja magát. Persze ez
csak a diák oldaláról írom, mit pedagógus, mint kezdő pedagógus
a lista még számtalan dologgal kiegészül. Talán a pedagógus
képzés során lehetne egy bevett gyakorlat, hogy a végzős
hallgatók összeállítanak egy rövid portfóliót, melyben az
általuk ideálisnak ítélt tanárképet, attitűdöket,
gondolkodásmódokat tükrözi.
A cikkből szeretnék
még egy gondolatot kiragadni, mely a kezdő pedagógus
eredményességéhez hozzájárulhat. Ez pedig az önelemzés, a
pedagógusi munka értékelése. Persze ez valamilyen formában
spontán is megtörténik, a kezdő pedagógus elég gyakran beszél
a munkájáról, arról, hogy egy egy óra jól sikerült-e vagy
éppen katasztrofális volt, jó hangulat uralkodott-e, vagy nagyon
rosszak voltak a gyerekek... Ám ezen megállapítások még nem
tárják föl az eredmények, végkimenetelek hátterében húzódó
okokat. Ennél kicsivel szisztematikusabb önjellemzésre van
szükség.
A cikk írója több
önelemző eljárást is javasol. Az egyik ilyen módszer lehet a
tanóra videóra való rögzítése, majd ennek visszanézése és
elemzése egy tapasztaltabb pedagógus segítségével. A mai
technikai adottságok mellett ez már nem olyan elrugaszkodott
gondolat, viszonylag könnyen megvalósítható, akár egy
fényképezővel is. Sajnos nekem csak nagyon kevés tapasztalatom
van erről, sőt bár felvétel készült, amit vissza is néztem, ám
a pedagógussal történő közös elemzés nem valósult meg. Ez
elég időigényes, és valószínű, hogy ez nagy szívesség a
tapasztaltabb pedagógus részéről, akinek szintén sok egyéb
teendője van. Gyakornoki szerepben még bátrabban meri kérni a
mentor segítségét, ám kezdő dolgozóként nehéz lehet
kollégáktól szívességet kérni, főleg, hogy a saját idejükből
kell áldozniuk rá, az ő munkájára. Véleményem szerint a videó
felvétel ön-elemzése sem felesleges. Sokszor kívülről látva a
történteket, sok következtetést lehet levonni, esetleg rejtett
összefüggéseket, észrevétlen elemeket felfedezni.
Másik módszer lehet a
fogalmi térkép alkotása, melyben egy adott szakmai problémának
lehetséges okait megpróbáljuk összegyűjteni, majd ágrajzszerűen
ábrázolni az ok-okozati lehetséges összefüggéseket.
A pedagógiai
feljegyzések is sokat segíthetnek a munkánk elemzésében. Az
önellenőrzés szempontrendszerének kidolgozása már önmagában
is fejlesztő hatású lehet, de a tanulmányban is össze van
gyűjtve néhány fontos szempont. A főbb szempontok, melyek aztán
konkrétabb alpontokra vannak bontva, a következők:
- célok, feladatok és azok megvalósulása
- a tanítási óra szerkezete, tartalma és azok időarányai
- a tanulás közevetlen irányítása a tanulók és a tanár interperszonális kapcsolataiban
- a tanulás közvetett irányítása
- a tanítási óra légköre
Ezek kétségtelenül sok
időt vesznek igénybe, ám hosszútávon megéri feltárni ezeket a
kérdéseket, mert a későbbi munkában ezen gondolkodási folyamat
és leszűrt eredmények is megtérülnek a pedagógiai munka során.
Bori, Edi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése