A motiváció köznyelven az emberi cselekedetek mozgatórugóját,
indítékok, célok meghatározóját jelenti. Az iskolai tanulási motiváció csak pár
évtizedes fogalom, a XX. század óta vannak erre vonatkozó kutatások.
Motívum
A motiváció fontos
személyiségfejlődést meghatározó tényező: a viselkedés megkezdéséről vagy
folytatásáról tudatosan vagy tudattalanul döntést hozunk, ezek a viszonyítási
alapok a motívumok.
Nagy részük az élet kezdeti szakaszában működik, pl.
biológiai motívumok.
A motívumokat is tanuljuk, fejlesztjük, az emberi viselkedés
döntés alapjai lesznek pl. célok, beállítódások, meggyőződések, vélekedések,
szociális normák, énkép meghatározói.
Iskolai motiváció
Tanulási motiváció
A motiváció a tanítási óra kiemelt fontosságú eleme. A
tanulási motiváció lényeges kérdése, az, hogyan lehet ösztönözni a tanulókat
egy adott feladat elvégzésére, hogyan lehet az érdeklődésüket felkelteni egy új
téma iránt, és hogyan lehet a tananyagot játékossá, vonzóvá tenni a számukra. A
tanulási motívumrendszert nem egy-egy motívum megléte adja, hanem
többkomponensű, optimálisan fejlett motívumrendszert feltételez.
Teljesítménymotiváció
A teljesítménymotivációt dichotómia jellemzi: intrinzik
motívumokból (önjutalmazás) és extrinzik motívumok tevődik össze.
a tanulási motívumrendszert nem egy egy motívum megléte adja
hanem többkomponensű, optimálisan fejlett motívumrendszer
Környezet
Egy-egy viselkedés hátterében több motívum is lehet, amelyek
felerősítik, gyengítik vagy blokkolják egymást. Például ha egy diákot érdekel a
történelem, de a társaival való szórakozás is, akkor kérdéses, hogy figyelni
fog-e az órán? Minden ilyen helyzetben, amikor két, ellentétes motivációs
tényező van jelen, a konkrét szituáció fogja meghatározni, hogy melyik motívum
fogja irányítani a viselkedést.
A környezetnek: családnak, közösségnek, kortársaknak alapvető
szerepe van a tanulási motívumok fejlődésében, így, ahol a tanulás nem érték,
ott a tanulási motívumokat az oktatásnak kell kialakítani. Az iskolai motívumok
más környezetben is megjelenhetnek és különböző motiváció kapcsolódhat
hozzájuk, például egy diák nem szereti az iskolát, így a matematika órát sem,
ezért nem figyel és nem teljesít jól, de a kortársai között, amennyiben
pénzügyekről van szó, remekül számol.
Önjutalmazó motívumok
Amelyik dologban jól haladunk, sikerélményünk van, leköti a
figyelmünket, abba szívesen fektetünk még több energiát de, amiben nem érjük el
a kompetencia valamilyen fokát, az nem igazán vált ki tartós érdeklődést.
Az önjutalmazó vagy intrinzik motiváció az új ingerek és
korábbi tapasztalatok, sémák közti inkongruenciából keletkezik, és így forrása
az explorációnak, a kíváncsiságnak. Az intrinzik motiváció egy tevékenység
megkezdésére, folytatására való késztetést jelent, amit sokkal inkább a
tevékenységben lelt örömért, mint valamiféle cél elérése érdekében teszünk.
Elsajátítási motívumok
Egy készség, képesség elsajátítására, begyakorlására
késztetnek,és mindaddig működnek, amíg a kihívás, megoldás bizonytalansága
fennáll, amíg maga az elsajátítás meg nem történik. A motívum visszacsatolását,
megerősítését maga a készség gyarapodásának érzése adja.
A készségek bizonyos körében az elsajátítási motívum
öröklötten működik pl. járás-tanulás esetében, mivel a viselkedésben benne
rejlik a funkció öröme: a járás, a készség gyarapodás érzését segíti elő.
Felnőtteknél ez a motívum vonatkozhat egy szakma mesterfokú elsajátítására.
A motívumok fejlődését egy ábrával tudnám szemléltetni:
Elsajátítási motívum à
készségek fejlődése à motívumnak adott
visszacsatolás à kompetenciagyarapodás à motívumok fejlődése
Célok, mint motívumok
Céljaink kisgyermekkortól kezdve erős tanulási motívumként
funkcionálhatnak, bár ez nem minden esetben tudatosul. Íme, néhány elgondolás a
célokról, mint motívumokról:
Dweck és Legett szerint a tanulási cél kettő lehet, személyes
és elsajátítási.
Személyes cél: mások elismerésének megszerzése, rosszallás
elkerülése, amely lehet extrinzik vagy viszonyító. Extrinzik motívum, amikor
egy diák az osztályzatért teljesít, számára a tudásának velejárója a
hangsúlyos. Viszonyító motívum, amikor mások „lekörözése” lebeg a szemünk
előtt, például óvodás gyermekeknél: ki öltözik fel gyorsabban, kit dicsér meg az
óvó néni? Ebben az esetben, ha a célt nem érjük el, utána a tevékenység
elvégzése sem lesz már motiváló.
Locke és Latham célkitűzés-elmélete: a célokat alcélokra kell
bontani, majd határidőket kitűzni. Fontos az alcélokat leírni és másoknak
verbalizálni, ez fokozza a cél elérésének érzését. A visszacsatolás (egy-egy
alcél elérése) erősíti a tanulási motívumokat, növeli a kompetencia-érzést.
Az önszabályozás, önszabályozó tanulás pedig egy aktív,
konstruktív folyamat, melyben az egyén határozza meg a tanulási céljait.
Tanulási énkép, mint motívum
Optimális önbizalom: nagyobb energiát fektetünk egy feladat
elvégzésébe, ha tudjuk hogy sikerülni fog. Ez az énkép nem globális, hanem reál
és humán tárgyakhoz külön kapcsolódik. A sima énképtől elkülönül, így kudarcok
esetén ez egy énvédő mechanizmus.
Kutatások igazolták, hogy a tanulási énkép nagyobb mértékben
befolyásolja a későbbi tanulói teljesítményt, mint a teljesítmény a későbbi
énképet.
Tantárgyi motívumok
A tantárgyi motívumok a tanulás, és a szocializáció útján
épülnek be a motívumrendszerbe.
Az egyes tárgyak tanulása alapmotívumokra, készségekre,
előzetes ismeretekre épül, amennyiben ezek nincsenek, úgy a tanulás kudarcra
van ítélve. A tantárgyi motívumokhoz a tanulási énkép igen szorosan kapcsolódik.
Tanulási motívumok fejlődése
Ezen motívumok egy része közvetlenül születés után működik,
ebben meghatározó a gondozó-gyermek kapcsolata. Óvodában-iskolában a
versengés-motívumrendszer lesz meghatározó, itt az eredményesség, a
pedagógushoz való kötődés igen fontos motívum. Az életkor előrehaladtával és az
iskolai érdemjegyek hangsúlyozásával csökken a saját örömért való tanulás, és a
tanulás gyakorlati haszna válik fontossá, a diákok a jobb jegy érdekében
tanulnak. Azok a tanulók, akiknek szükségük van a jó jegyekre a továbbtanulás
szempontjából motiváltabbak lesznek, viszont azoknál a tanulóknál, akiknél a
tanulás nem vált értékké az iskola a túlélésért folytatott harc helyszíne lesz.
Edi és Bori
Józsa
Krisztián (2002): Tanulási motiváció és humán műveltség. In: Csapó Benő
(szerk.): Az iskolai műveltség.
Osiris Kiadó, Budapest. 239-268.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése