A rendszerszemlélet hatása az oktatás elméletére. Tantervelmélet, tantervfejlesztés 2013. november 6

 A tantervelmélet 19-20. századi meghatározó koncepciójának áttekintése

A tantervelmélet kezdetei

A tantervelméleteknek, megjelenésüktől kezdve négy rétege van, ezek a tantervek alkalmazásából következő elméleti következtetések, a tantervekkel kapcsolatos leíró jellegű elméletek, az általános tantervelméleti rendszerek körvonalazása és a meta-tantervelméletek elemzése. Ezek az elméletek egymáshoz és a tantervi gyakorlathoz koncentrikus körökként kapcsolódnak, melyben a gyakorlathoz legközelebb a gyakorlati elméletek állnak, ettől egyre távolabb vannak az egyre teoretikusabb rendszerek.

A tantervelmélet főbb szakaszai:

1.      Herbartiánus tantervelméleti modell

A porosz egyetemi tanár, Herbart nevéhez fűződik, aki a tantervelméletet tudományosan alapozta meg, először dolgozta ki ezen diszciplína alapjait, és világszerte nagy hatással volt a tantervek kidolgozására, mind követői, mind ellenzői révén.

2.      Tanulók érdeklődésére, tevékenységére, tapasztalataira épülő modellek

Ezeken az alapokon nyugodva számos reformpedagógiai és gyermektanulmányi szellemű iskola alapult világszerte, melyek eredményesen működnek. (Dewey, Nagy László, Decroly, Petersen intézményei)

3.      Értékelméleti, szellemtudományi alapokon álló modellek

Ennek a modellnek a jellemzője, hogy értékközpontú. Ezek lehetnek klasszikus értékeke, vallásos, világi vagy kulturális nézetek.

4.      Curriculumelmélet

Ennek egyik alapját Ralph Tyler koncepciója jelenti, akinek műve (A curriculum és oktatás alapelvei) elsősorban tanulási eredményekre, teljesítményekre összpontosító követelményeket foglaltak magukban. Ezeknek megvalósítása a tanulói tapasztalatokra, tevékenységekre épült, jól strukturált formában. Mindehhez hozzákapcsolódott még az értékelés.

Másik fontos személy Benjamin Bloom, aki kidolgozta a követelménytaxonómiák rendszerét, a konkrét követelménycélok és objektív értékelésük után a differenciált, individualizált tanítási-tanulási folyamat felé fordult.

5.      A kétpólusú tartalmi szabályozás koncepciója

Ennek a koncepciónak egyik tengelye az alaptanterv funkcióinak, kritériumainak és alkalmazásának elemzése, másik fontos alappillére a helyi tantervek elméleti és gyakorlati kérdéseinek meghatározása. A két pólus között pedig a közvetítő rendszer elvi és gyakorlati kérdéseit kell megfogalmazni és megválaszolni. Ezeken kívül az alap és helyi tantervek bevezetése, megvalósítása és innovációja a koncepció fontos része.

A tanterv értelmezésének változásai, pedagógiai összefüggései

A tanterv, mint dokumentum hatásköre szerint lehet központi (országos, területi, fenntartói), helyi (adott iskolában) vagy kétpólusú (kereteiben országos, kidolgozottságában helyi), a tartalom jellege szerint lehet tananyag-, vagy ismeretközpontú (tematikus), tevékenység-, vagy képességközpontú (didaktikus), teljesítmény- vagy követelményközpontú (taxonomikus) vagy folyamatközpontú (oktatási folyamatra összpontosít). Műfaj szerint pedig lehet sillabusz (rövid, vázlatos), tantervi rendszer (oktatási célok, tananyag), curriculum (tanterv) vagy alaptanterv. A deklarált objektív tanterv szubjektív vetületei pedig lehetnek: lefordított tanterv, elsajátított tanterv vagy rejtett tanterv.

A tanterv kiválasztásakor jó néhány szempontot szem előtt kell tartani. Az ismereteket, mely ma már nem tudáshalmazt, hanem törvényszerűségek, szabályok, összefüggések elsajátítását jelenti, képességeket, kompetenciákat (tanuló és tanár részéről egyaránt). A tartalom szerves részét alkotják a kulturális, és erkölcsi értékek, és az életmód elvei és szabályai. A tantervbe olyan tartalmakat célszerű kiemelni, amelyek összhangban vannak a nevelés-oktatás céljaival, feladataival, figyelembe veszik a tantervi követelményeket, tartalmazzák az általános műveltség kiépítéséhez szükséges anyagi és szellemi kultúra alapját. Az EU-ban ennek kilenc fő területe szerepel: anyanyelv és irodalom, matematika, természettudomány, ember és társadalom, idegen nyelvek, sport és testnevelés, informatika, vallás/erkölcs. A tantervi tartalom kiválasztását meghatározza továbbá a tanulók fejlődése, általános és egyéni jellemzőinek alapul vétele.

Új tendenciák a tanterveknek az oktatás tartalmi szabályozásában betöltött szerepében

A tartalmi szabályozásban a tantervek ma már nem előíró, normatívákat adó, kötelező jellegű előírások. Szerepük elsősorban az, hogy a szabályozás alrendszerei közti kapcsolatot erősítsék, viszonyítási pontok legyenek. 

Azzal, hogy előtérbe került a tanulói képességek, kompetenciák fejlesztése olyan tananyagokat kell választani, amelyek segítik ezek beépülését az előzetes tudásrendszerbe, a tanterv súlya, így az objektív tartalmakról a pedagógusok és tanulók  saját tanítási-tanulási tevékenységeire került át. A tantervekben nagyobb hangsúlyt kap a tudásanyagok, ismeretanyagok integrációja, tehát az általános műveltséget megalapozó tartalmi kapcsolatok kiépítését  és továbbfejlesztését, továbbá a személyes és kollektív tapasztalatszerzés során létrejövő tanulást tartják szem előtt. A tanulási tartalmak szélesebb folyamatba illeszkednek, a formális, informális és nem formális tanulás területeit összekapcsolják, mely során a tantervvel a tudás tovább építhető alapjait szándékoznak lerakni. Az információs és kommunikációs technika (IKT) növekvő szerepet kap a tantervfejlesztésben. Jelentősége egyrészt az, hogy segítségével elérhetők és hatékonyabbá tehetők a tantervek új tendenciái, egyéni tanulási utakat biztosít és kiegészítő tartalmakat lehet vele behozni, melyek az egyéni érdeklődéseket kielégítik. 

Az internet nyújtotta lehetőségek: a tanulók előzetes tudásszintjének megállapításánál a szintek megfelelő tantervi szolgáltatásokat nyújthat, célok meghatározásánál segíti az együttműködés kialakítását az oktató és a tanulók között, tananyagok kiválasztásánál rugalmasan feldolgozható tantárgyakat alakíthatunk ki vele,  és a tartalmi kapcsolatok, struktúrák szervezésénél a tanulók aktívan közreműködhetnek a struktúrák kialakításában. Továbbá a tanulási eszközök nagy részét biztosítja és testre szabott formatív ellenőrzést és önellenőrzést tesz lehetővé, folyamatos visszacsatolást ad. 

Edi és Bori

Ballér Endre (2003): A tanterv. In: Falus Iván (Szerk.): Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 191-218.