Attitűdök 2013. november 20.

A mai órán a pedagógus kutatásról halhattunk, ennek változásairól, nehézségeiről, lehetőségeiről gondolkodtunk, illetve megnéztünk néhány metafora kutatást. Elhangzott az órán, hogy a mai trendek szerint nem annyira a pedagógusok konkrét viselkedését, cselekedeteit vizsgálják, inkább a gondolkodásmódjukat igyekszenek felderíteni, mert ez határozza meg, hogy mit és hogyan fognak végezni, megvalósítani a gyakorlatban.

Az óra végén kisebb vita, diskurzus alakult ki arról, hogy vajon a gyógypedagógusok és a pedagógusok hogyan látják a pedagógusokat, majd pedig szóba került az örökzöld integrációs téma. Vajon milyen gondolkozásuk van az integrációról a gyógypedagógusoknak pedagógusoknak, mit gondolnak egymás attitűdjeiről, munkájáról az integrációs folyamatban? Persze nehéz ezt objektívan átlátni gyakorlati szakmai tapasztalatok nélkül, illetve azt belekalkulálva, hogy a kurzuson csak gyógypedagógusok voltak jelen, így a másik oldal reális képviselet nélkül maradt.

Az interneten egy erre vonatkozó kutatást találtam, talán nemcsak számomra lehet érdekes a kutatási eredmény, így röviden ismertetem. :)

Az integrációval kapcsolatos attitűdök kutatása

Fischer Gabriella

Megjelent: Gyógypedagógiai Szemle 2009/4

Az integrációval kapcsolatos attitűdöket kérdőívvel vizsgálták, melyet szülők és pedagógusok töltöttek ki. A kutatást Budapesten és néhány agglomerációs területen végezték. Az intézmények között található többségi óvoda, iskola, melyek néhánya integráló, eltérõ tantervű általános iskola, valamint korai fejlesztést biztosító intézmény.

,,A kutatás fõ célja az volt, hogy felmérjem, milyen gondolatokat, érzéseket, viszonyulásokat táplálnak a szülõk és a pedagógusok a sérült, fogyatékos, akadályozott gyermekek ép gyermekkel való együttnevelésével kapcsolatban....”

A kutatás nagyon jó kérdéseket vet fel, és az eredményei számomra egészen váratlanok, meglepőek és nagyon tanulságosak. Ezért tényleg nagyon ajánlom, hogy akinek csak kicsit is felkeltette az érdeklődését ez a téma, az olvassa el ezt a cikket, mert nagyon életszerű, izgalmas, néha a mi szakterületünkre nézve is kínos kérdéseket boncolgat. Csak néhány kedvcsináló gondolatot, adatot írok le a cikkből, de a teljes cikk megtalálható a link alatt. Ajánlom mindenkinek!

http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=29&jaid=416

A kérdőív egyik kérdése arra vonatkozott az integrációban szükséges

tárgyi és személyi feltételek közül ki mit tart fontosnak, állítsák eszerint sorrendbe.

Az anyagi összetevõket általában az utolsó helyekre sorolta a megkérdezettek többsége. Az első helyekre a fogadó pedagógus hozzáállását és a szakmai felkészültségét sorolták a legnagyobb arányban.

Érdekes adat volt számomra, hogy a gyógypedagógusok 20%-a vélte úgy, hogy szerepük az integrációban elsõdleges fontosságú, de elgondolkoztató, hogy közel 10%-uk a nyolcadik, legkevésbé fontos helyre sorolta saját tevékenységüket.

A többségi pedagógusok közül, akik integráltan oktatnak, csak 20%-uk tette a külső szakmai segítséget az elsõ két helyre, míg azok a kollégák, akik nem foglalkoznak sajátos nevelési igényű gyermekekkel, közel 40%-ban értékelték a két legfontosabb hely valamelyikén.

Az egyik kérdés arra vonatkozott, mennyire ért egyet a megkérdezett azzal, hogy az integráltan oktatott gyermekek jobb teljesítményt nyújtanak, mint a szegregált intézménybe járó társaik.

A megkérdezett gyógypedagógusoknak összesen 40%-a gondolta úgy, hogy az integrált oktatás-nevelés pozitív hatással van a sérült gyermekek teljesítményére annak ellenére, hogy ezt kutatások bizonyították. Velük ellentétben azok a szülõk, akiknél nem él fogyatékos gyermek a családban, 78%-ban értettek egyet az állítással. A kutató leírja, ebből arra következtethetünk, hogy a gyógypedagógusok talán nem bíznak a többségi pedagógusok szakmai kompetenciáiban.

Vélemény:

A további adatokat nem gyűjtöm ki a cikkből, a megadott linken olvasható a teljes verzió.

Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy azok, akik nem dolgoznak integráló intézményekben, illetve gyermekük nem tanul ilyen helyen, az integrációról alkotott attitűdjeik sok esetben pozitívabbak, mint azoknak akiknek személyes tapasztalatuk van a területen. Én azt reméltem, hogy az integrációval kapcsolatos ellenérzéseket éppen a működő integrációban szerzett egyéni élmények, tapasztalatok tudják lebontani, ám ez a kutatás mást mutat. Mégsem gondolnám, hogy ez azt bizonyítja, hogy az integráció feltétlenül rossz, inkább azt tárja fel, hogy a rendszer nem működik megfelelően. Ettől függetlenül igyekszem mindig óvatosan véleményt formálni az integráció-inklúzió vs. szegregáció vitákban, főleg az általánosításokat próbálom kerülni. Úgy látom Magyarországon az még mindig érzékeny terület az oktatás-nevelésben, ezért jó tisztában lenni néhány kutatással, attitűdvizsgálattal, és persze igyekezni kell minél szélesebb gyakorlati tapasztalatok szerzésére is.

Bori

Mit mond a google?

Érdekelt minket, hogyha beütjük a google-be a vita az integrációról, vélemény-integráció keresőszavakat, mit dob ki elsőre a keresőprogram. Bár ez nem egy kutatás, de mégis némi következtetést azért vonhatunk le a mai magyar attitűdökkel kapcsolatban. Két típusra tudnám osztani a találatokat. Egyrészt tájékoztató, oktató jellegű anyagok, melyek az integráció definiálását, magyarázatát, különböző típusait, megvalósítás lehetőségeit, ideológiai-szakmai hátterét stb. mutatja be. Ezek szinte kivétel nélkül csak pozitívumokat említenek, az integrációval kapcsolatos pozitív attitűdöket testesítik meg, erre helyezik a hangsúly.

A másik típusú találatok blogokon, fórumokon olvashatók, ahol többségi pedagógusok és gyógypedagógusok írják le személyes tapasztalataikat, véleményeiket. Nehéz nem észre venni, hogy ezek pedig szinte kivétel nélkül negatív vélemények... Néhány példa a sok közül:

,,Amikor egy osztályban 3-4 súlyosan problémás gyerek jár, akkor nem sok esély van arra, hogy sikerül a többieket megóvni a durván negatív példáktól és ezek követésétől.” ( valószínű többségi pedagógus)

http://forum.fejlesztok.hu/

,,Ez az egész integráció szerintem a tehetséggondozás rovására megy. Nagyon átgondolatlan volt ez az egész. Senkinek nem jó. Az integrált gyereknek sem - hiszen Ő lett a "leggyengébb" tanuló az osztályban. A pedagógusnak sem - hiszen nem tudja kezelni az ilyen gyermeket - nincs rá képesítése. És a többi gyereknek sem - nem tudnak a megszokott módon haladni.” ( valószínű többségi pedagógus)

http://forum.fejlesztok.hu/

,,Annak idején, a Bárczin azzal győzködtek, hogy az integráció dupla haszonnal jár, mert a fogyatékos gyerek jobban fejlődik az épek között, az épek pedig megtanulják kezelni a másságot. Lehet, hogy van benne valami, de annyi haszna biztos nincs, mint amennyi kárt okoz. „ ( gyógypedagógus)

Persze ez a kis utánajárás nem következetes vagy megbízható, ezért nem is szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni, de mindenesetre érdemes egy kicsit elgondolkodni ezen is...

Edi