A neveléstudomány új irányzatai kurzus első óráján megbeszéltük, hogy ki mire asszociál a cím alapján, és, hogy ki mit vár ettől a kurzustól. Minket főleg az "új irányzat" kifejezés fogott meg, mivel mindig nagyon kecsegtető a gondolat, hogy valami új tudás kerül a birtokunkba :). Ezzel szemben a "tudomány" szó ijesztő fellegként tornyosul fölénk. Szókratész, Arisztotelész vagy Quintilianus neve inkább egy fekete-fehér filmet juttat eszünkbe, mintsem a szomszédunkban lévő iskola zsivaját. Mégis, habár némi ráhangolódást igényel, fontos megismerni a kezdeteket, hiszen így jobban meg tudjuk érteni a folyamatot, ami a mai nevelés filozófiai, didaktikai hátterét kialakította. Sőt, ahogy egy kicsit jobban beleástuk magunkat a témába, érdekes dolgokra bukkantunk.
Már az órán kiderült, hogy Comenius által felállított didaktikai alapelveken a mai napig sem lépett túl a magyar oktatási rendszer. A hat alapelvet a következőképpen tudnánk összefoglalni:
Fokozatosság elve: A tananyagot koncentrikusan bővíti, tehát a konkréttól halad az általános felé, a könnyűtől a nehéz fel. Akkor vétünk ellene ha nem szánunk megfelelő időt az "értelem kiművelésére".
"Nincs a világon olyan meredek szikla, avagy torony, amelyre fel ne lehetne hágnia annak, akinek lábai vannak, csupán alkalmas létrát kell felállítania..." Comenius: Nagy oktatástan
Szemléletesség elve: Nagyon fontos a tananyag ismertetése, az érzékszervekre alapozva.
"Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki. Semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékszervekben." Comenius: Nagy oktatástan
Tudatosság elve: A megértés nélküli tanulás (magolás) helyett, az ismeretek tudatos elsajátítására, átgondolására alapozzunk.
Rendszeresség elve: Az ismeretek rendszerezése, egymásra építése, logikus szerkesztése.
Következetesség elve: Életkori és értelmi sajátosságoknak a figyelembe vétele, ezek fejlődésmenetének ismerete és az ehhez történő alkalmazkodás.
Felmerült a kérdés, hogy vajon jó-e, hogy az oktatásban a mai napig az 1600-as években felállított alapelveket alkalmazzuk? Beszélgetésünk során egy elvvel kapcsolatban merültek fel kételyeink, méghozzá a fokozatosság elvével. Szóba került, hogy az iskolai évek során hogyan tanultuk az egyes tantárgyakat. Egyikünk (Bori) lineárisan haladt az iskolai tananyagban, tehát az egyes témákat hosszabb ideig, teljes részletességgel tanulta. Ezzel szemben Edi iskolájában spirálisan, fokozatosan bővítették a tanulók ismereteit, tehát az adott tananyag több évfolyamban is előkerült, egyre komplexebb megközelítésben. Szubjektív élményeinket veletek is megosztjuk.
Edi: Az általános iskola felső osztályaiban megtanult ismereteket, újratanultuk gimnáziumban, immár bővített formában, sokkal részletesebben. Évekkel később visszanézve több negatívumot is felfedezek ebben a fajta oktatási rendszerben. A tananyag megismétlése során néhány alapvető információ sokszor elhangzott, ám fontos részletek csak a gimnáziumban "derültek ki". Ez a tanítási típus nem segített abban, hogy rendszerezni tudjam a megtanult ismereteket, sem abban, hogy ki tudjam emelni a lényeget. Előnye volt viszont, hogy az érettségihez fontos tudástartalmakat csak néhány év távlatából kellett "visszakeresni"
Bori: Nyolcosztályos gimnáziumba jártam, ahol az volt az elv, hogy az ismereteket nem spirálisan bővítik, hanem lineárisan oktatják az egyes tantárgyakat és azon belül a témaköröket. Bennem sokáig fel sem merült, hogy máshogy is lehet tanulni a történelmet, mint hogy az ősembertől kezdve egészen a rendszerváltásig alaposan megismerjük az egyes korokat, eseményeket, történelmi személyeket... Most utólag próbálom értékelni ezt a lineáris módszert. Bizonyos tantárgyakban szerintem nagyon jól működött pl.: az említett történelem esetén. A tudás jól egymásra épült, a témakörökben hosszan el lehetett mélyedni, a nyolcadik év végére viszonylag átfogó kép alakult ki a történelmi eseményekről, összefüggésekről. Persze ez valóban azt jelentette, hogy az érettségire készüléskor elég halvány emlékeket kellett feleleveníteni az ókorról, ám ezt kompenzálta, hogy jól tudtam, melyik füzetemben, hol keressem a teljes, érthető, részletes vázlatot, mely sokat segített a tanulásban.
A fizika esetén azonban nem mondanám, hogy kialakult ez az átfogó ismeret. Persze ennek sok oka lehet, nem kizárólag a didaktikai háttér... Azonban számomra jó lett volna, ha a kezdetekben egyszerűbb, konkrétabb tudás alakul ki bennem, az általánosítások, nagy emberek nagy szabályai pedig csak fokozatosan épülnek rá.
Kíváncsiak vagyunk, nektek mi a véleményetek? Túlhaladottak már Comenius elvei, vagy ma is helytállók? Hogyan lehet ezeket jól alkalmazni, van rá személyes példátok?
Fontosnak
tartja a fokozatosság elvét. "Nincs a világon olyan meredek szikla,
avagy torony, amelyre fel ne lehetne hágni annak, akinek lábai vannak,
csupán alkalmas létrát kell felállítania..." Fontosnak tartja a fokozatosság elvét. "Nincs a világon olyan meredek szikla, avagy torony, amelyre fel ne lehetne hágni annak, akinek lábai vannak, csupán alkalmas létrát kell felállítania..."
Fontosnak tartja a fokozatosság elvét. "Nincs a világon olyan meredek szikla, avagy torony, amelyre fel ne lehetne hágni annak, akinek lábai vannak, csupán alkalmas létrát kell felállítania..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése