Szociális kompetencia-interaktív kiselőadás 2013. október 16.

Az interaktív kiselőadásra készülve több helyen utánaolvastunk a szociális kompetenciának. számtalan definícióját találtuk ennek a kompetenciának, melynek jelentősége az utóbbi években hangsúlyossá vált. Ez a kulcskompetencia a Nemzeti Alaptanterv részét képezi, így a közoktatásban is megjelenik, mint fejlesztendő terület. Különböző hazai és külföldi programok születtek, melyek ennek a területnek a fejlesztését célozzák kisgyermekkortól egészen kamaszkorig.  Mi, számos hivatkozás alapján, Sütőné Koczka Ágnes Szociális készségek fejlesztése kamaszkorban című tanulmányát választottuk, ezzel ismerkedtünk meg közelebbről. A könyv szerzője nemzetközi szinten mutatja be a szociális kompetencia lehetséges értelmezéseit, majd egy általa kidolgozott szociális kompetencia-fejlesztő módszert vizsgál 10 és 14 évesek körében.

A módszer két olyan korosztályt céloz meg, akik kritikus időszakon mennek keresztül: alsó tagozatból felső tagozatba kerülnek, vagy, ami még nagyobb váltás, általános iskolából középiskolába mennek. A Nemzeti Alaptanterv nem határozza meg azt, hogy mely szociális készségek szükségesek ahhoz, hogy a tanulók át tudják hidalni a tanulási nehézségeket és a társadalmi beilleszkedés problémáit. Az oktatási rendszer ösztönzi ugyan a személyiségfejlesztést, de nem kapcsolja konkrétan az alaptanterv tartalmához, illetve konkrét tárgyhoz. Ezen nehézség ellenére szükséges, hogy kidolgozott program mentén fejlesszük ezeket a készségeket, mert a szociális készségek segítik az információk szekvenciális feldolgozását, az ismeretek kódolását, reprezentálását, a válaszkeresést, a válaszok értékelését és szelektálását, a szociális helyzetekkel szembeni helyes viselkedési reakciókat és a gyerekek szüleikkel, tanáraikkal, társaikkal való kapcsolatát.

Nagyon fontos a tréning hatékonyságának szempontjából, hogy a pedagógusokat meggyőzzük a készségtréning fontosságáról, rávegyük őket az együttműködésre, és előzetes képzésben részesítsük őket. Mindezt azért hangsúlyozza tanulmány, mert a pedagógus az a személy, aki a program végeztével be tudja építeni az óráiba a szociális kompetencia fejlesztését, aki legtöbbet van a tanulókkal, és így figyelemmel kísérheti a későbbi fejlődésüket, ezen a területen.

A szociális kompetencia fejlesztése vagy képzése különböző alternatív oktatási módszerekkel történhet. Az egyik módszer a hipotetikus szociális helyzet-megoldás (pl. SCT- Social Cognitive Training), a másik pedig a direkt oktatás, modellezés, utólagos megerősítés (pl. DSST- Direct Social Skill Training). 

Egy konkrét program

Sütőné Koczka Ágnes a DSST program mentén alakította ki a saját szociális készségfejlesztő programját. A program célja bizonyítani a következő hipotéziseket: a szociális készségek és a kiválasztott oktatási módszerek gyakorlatban való alkalmazhatósága és a lehetséges a szociális készséges iskolai oktatásban történő fejlesztése. Sütőné a fejlesztendő szociális készségek meghatározásánál három szempontot tartott fontosnak. Azt, hogy a készségek a kamaszokra jellemző problémák kezeléséhez elengedhetetlen legyenek, segítsék a nemzedékek közti ellentétek feloldását, és illeszkedjenek a társadalom által támasztott elvárásokhoz. Így a szociális készségfejlesztés célja az önismeret és az önbizalom fejlesztése. Továbbá az, hogy segítsünk a közösség tagjává válni, a feladataikat logikus rendszerbe foglalni és fontossági sorrendeket kialakítani.

Ezek alapján a konkrétan kiválasztott készségeket határoztak meg. Mindkét csoportban 5 kategória volt meghatározva: én, én és mások, hatékonyság, felelősség, jövőkép. A kategóriákon belüli célok a 10 évesek körében a következőek:  az "én" kategóriában az önbizalom, az "én és mások" kategóriában a csapatmunka, a "hatékonyság" kategóriában az előadókészség, a "felelősség" kategóriában a segítő kritika, a "jövőkép" kategóriában pedig a célkitűzés.

A célok a 14 évesek körében a következőképpen alakultak: az "én" kategóriában viselkedési célok, az "én és mások" kategóriában a konfliktuskezelés, a "hatékonyság" kategóriában a problémamegoldás, a "felelősség" kategóriában a döntéshozatal, a "jövőkép" kategóriában pedig a sikeresség és célkitűzés.

A kutatás helyszíne

A konkrét kutatás Egerben zajlott. Az egyik csoportban 14 fő 14 éves tanuló vett részt, akik az egri iskola 8. osztályos diákjai. Őket önálló jelentkezés alapján választották ki, havonta egy szombat töltöttek a programban, és 4 tanításon kívüli alkalommal (egész nap) találkoztak, egy iskolán kívüli helyszínen. A program másik korcsoportjában 23 fő 10 éves tanuló vett részt, akik az egri iskola 4. osztályos diákjai, és egy osztályközösséget alkotnak. Ők a 4 tanításon kívüli alkalommal (egész nap), iskolán belüli helyszínen találkoztak. A gyerekek az alkalmak közötti heteken gyakorolták az elsajátított készségeket. Ezen kívül a gyermekekkel naponta foglalkozó pedagógusok is be voltak vonva a programba, konkrétan a program kidolgozásába, az alkalmak közötti időszakokban a példamutatásba és a gyakoroltatásba, továbbá a

tréning hatásának elemzésébe, és természetesen a program folytatásába, mint olyan személyek, akik a legtöbbet töltik a szóban forgó tanulókkal. 

A program leírása:

25 modulból áll, melyek életkornak megfelelően lettek megtervezve. Minden modul tartalmaz célkitűzést, feladatleírást, továbbá meghatározza a szükséges időtartamot, a célkorosztályt és a szükséges anyagok listáját. Ami, pedig a legfontosabb, leírja, hogy a feladat milyen szociális készségeket fejleszt. A program előnye hogy a legtöbb modul önállóan is alkalmazható, illetve be lehet építeni az iskolai tanításba.

Az eredmények értékelése, mérése nem volt egyszerű. A pedagógusok minden gyerekről kitöltöttek egy fejlettségmérő-lapot, ez alapján egy diagram segítségével láthatóvá vált a fejlődés az egyes területeken. Továbbá, ami nagyon fontos volt, a pedagógusok és a diákok is adtak szóbeli visszajelzéseket a programról

A kísérlet során a mérési módszerek a következőek voltak: megfigyelés (pedagógusok), fejlettségmérő tesztlapok a tanárok által kitöltve minden diákról és a diákok írásos visszajelzései, ami egy évvel később történt. Ezek alapján minden területen mutatkozott bizonyos fokú fejlődés. A 10 éveseknél például az önbizalom, a csapatmunka és a segítő kritika területén. A 14 éveseknél pedig kiemelkedő változás történt az önbizalom, a viselkedési célok és a célkitűzés területein. 

Diákok mondták:

„ ebben a szakkörben az volt a legjobb, hogy saját magunkra ismerhettünk rá.”

„ megtanultuk, hogy a legnagyobb kincs, amit másoknak adhatunk a figyelem.”

„ megtanultuk, hogy igazi vagány gyerekek legyünk, aki megtanult bízni, szeretni, és közösségben élni és kritikákat fogadni.”

Pedagógusaik véleménye:

"A legtöbben képesek voltak meghatározni magukkal szembeni elvárásaikat, konkrét tanulási célokat tűztek ki maguk elé, az érdemjegyek javultak."
Bori és Edi

Saját vélemény

Edi: Az órára felkészülni nem kis munka volt, utánanéztünk a szociális kompetenciának a könyvtárban, cikkekben és az interneten. Itt utánanézhettek ti is:
 http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/4_szocialis/ 

Az interaktív órát megtartani számomra nagyon jó élmény volt, főként a kérdéseitek, hozzászólásaitok miatt és hogy mindent beleadtatok/beleadtunk a közös feladatmegoldásba! Számomra a program hitelességét tükrözi az, hogy mi rövid idő és egy-két feladat megoldása után egy igen csapatépítő célt tűztünk ki a csoport elé, ami mindenkit motivál. :)

Bori: Számomra is nagy élmény volt az órára való készülés és maga az óra is. Miközben együtt dolgoztunk, bennem is megerősödött a vélemény, hogy van létjogosultsága a szociális kompetencia fejlesztésnek akár iskolai keretek között, tantárgyi óraként is. Az órán feldolgozott program nagyon tetszik, sok jól hasznosítható feladatot, ötletet tartalmaz, és valóban elképzelhetőnek tartom, hogy még tiniket is rá lehet hangolni az ilyen jellegű tevékenységekre. Magával a kutatással kapcsolatban azért felmerül néhány kérdésem, főleg arra vonatkozóan, hogy mennyire tekinthető tudományosnak, és mennyire tekinthetők validak az eredmények. Nem használt standardizált mérőmódszereket, illetve sokat épít szubjektív véleményekre. Az egyes véleményezéseknél nincs leírva, hogy mi alapján alkotott véleményt a gyermek illetve a gyermekekkel, csoporttal foglalkozó pedagógus, voltak-e előre meghatározott szempontok? A kutatás az egyénen belüli fejlődést viszonylag hitelesen tükrözheti, ám nem biztosít lehetőséget egyéb kutatásokkal, csoportokkal való összevetésre.