Pedagógiai értékelés - formatív értékelés 2013.11.13.

Ezen az órán a pedagógusok értékelése került terítékre. Munkájukat, hatékonyságukat megláthatjuk abból, hogyan teljesítenek a diákjaik- önmagukhoz képest vagy hogyan állnak helyt a vizsgákon, megmérettetéseken -, milyen az átlaga egy-egy osztálynak, iskolának, vagy összehasonlíthatjuk a hazai oktatást külföldi iskolákkal. Megnéztük néhány nemzetközi vizsgálat eredményét, úgy mint a TIMSS vagy a PISA felmérés. Az eredmény, számomra nem meglepő módon, az volt, hogy a TIMSS, tantárgyi tudást vizsgáló felmérésben, Magyarország a 25 országból, általában az első tízben benne volt, minden területen. Ezzel szemben a PISA vizsgálat, nem a lexikális tudást, hanem a tudás alkalmazásának képességét veszi figyelembe. Ezen a területen inkább a közép és hátsó mezőnyben vagyunk, amit valószínűleg a frontális oktatásra való berendezkedés és az elméleti ismeretek előtérbe helyezése okoz.


Ezzel kapcsolatban az alábbi cikk következőket írja (amiből én kiemelem a számunkra fontos elemeket):
http://epa.oszk.hu/00000/00035/00091/2005-04-vt-Benedek-Finn.html

A finn csoda
A PISA a kompetenciák három nagyobb csoportjára épül:

• "a szociokulturális eszközök ismeretére, mint amilyen a nyelv és a szimbólumok használata vagy a technológia;
• azokra a készségekre, amelyek segítségével a tanuló tágabb összefüggésekben tud tevékenykedni. Vagyis olyan kompetenciákra, amelyek révén az egyének értelmes és felelős módon képesek élni, megtalálni a helyüket egy komplex társadalomban, valamint felismerik a jogaikat és korlátaikat – a magukét éppúgy, mint másokét;
• azokra a kompetenciákra, amelyek révén az egyének kapcsolatba kerülnek egymással, és másokkal együttműködve oldanak meg feladatokat, illetve konfliktusokat. A fiatalok sikere nagyban függ attól, hogyan viszonyulnak másokhoz, vagyis hogyan kezdeményezik, tartják fenn és ápolják személyes kapcsolataikat, mennyire tartják tiszteletben és mennyire értékelik a másféle értékeket, hiteket és kultúrákat."

A PISA vizsgálaton legjobban a finnek teljesítettek, ez felkeltette az érdeklődésünket: milyen az ő oktatási rendszerük, hogy a tanulóik ilyen jó eredményeket érnek el? A finn csodának is nevezett rendszer a következőképpen működik. Hasonlóan hozzánk az oktatásnak három szintje van, kissé eltérő életkori megoszlásban. A különbséget, az eredmények közti szakadékot számomra az alapelvek megmagyarázzák, csak néhányat említve: 

- egyenlő esély a tanulásra, tekintet nélkül a lakóhelyre, nemre, gazdasági helyzetre vagy az anyanyelvre

- az oktatás regionális elérhetősége (vagyis lehetőleg mindenki a lakóhelyéhez legközelebb eső iskolában tanuljon)

- fejlődés-orientált értékelés a tesztelés, rangsorok kialakítása helyett 

- befogadás és nem kirekesztés

Ezen kívül majdnem teljesen megszüntették a differenciált képzés rendszerét, vagyis eltűntek az elitiskolák és a speciális tantervű képzési helyek (a hátrányos helyzetűek vagy éppen a kiemelkedően tehetséges diákok képzésére szakosodott iskolák), tehát a differenciálás az osztálytermen belül valósulhat meg, és nem egyes iskolák között.

"Még néhány jellegzetességet érdemes kiemelni: Finnországban rendkívül nagy a tanári hivatás társadalmi elismertsége. Az egyetemen kb. ötszörös túljelentkezés van a tanári szakra, és az egyes szakok közötti népszerűségi versenyben a tanári pálya áll az első helyen (26%), a második a pszichológia (18%).

Nincs tankönyvjegyzék, a tanár szabadon választhat könyvet, oktatási segédletet. Ugyanakkor a rendkívül kiterjedt és jól felszerelt iskolai és városi könyvtárhálózat révén gyakorlatilag minden könyv és segédanyag rendelkezésre áll vagy beszerezhető, nem beszélve arról, hogy a diákok korlátlan internet-hozzáféréssel bekapcsolódhatnak a távoktató programokba vagy igénybe vehetik a kiadók online szolgáltatásait."
Edi

Magyarország

Ezzel szemben Magyarországon igen kevés az inklúziót célba vevő vagy még kevesebb az ezt megvalósító oktatási-nevelési intézmény (egy jó példát azért mindenki emleget, a Gyermekek Házát). Így az SNI tanulók számára gyakran szegregált intézményi ellátást biztosítanak, ami nem egyszer távol van az otthontól, vagy az integráció csak részben vagy csak látszólag valósul meg. A pedagógusok gyakran frontális munkát alkalmaznak, és lexikális tudást kérnek számon, az ilyen módszerek esetén, egyrészt könnyű lemaradni, másrészt a tanulók nem tudják gyakorlatban hasznosítani az elsajátított ismereteket. 

Ha a PISA felmérés szerint tekintjük a kompetenciák fejlesztését háttérbe szorító oktatási rendszerünket, könnyen elszomorodunk és a gyakorló szakembereket (pl. többségi pedagógusokat) hibáztatjuk. De fontos, hogy mi ne ezzel a hozzáállással lépjünk a rendszerbe, hiszen ez számos előítéletet és negatív hozzáállást eredményezne a részünkről, ami valószínűleg nem segíti a pedagógusok véleményformálását. 

Fejlesztő értékelés

Niki és Nóri a fejlesztő értékelés módszerét mutatták be. Ennek lényege, mint, ahogyan azt mozaik-módszeres csoportmunkában megtudtuk, az, hogy a saját hibáikból tudjanak tanulni a nebulók. Az optimális képességfejlesztés annyit tesz, hogy a tanuló az elsajátított ismeretet használni is tudja, amihez szükséges, hogy a tanulási folyamatban az értékelés egy folyamatos korrigálás legyen, a tanuló aktív közreműködésével. A tanárnak a tanuló fejlettségi szintjéhez, fejlődésének üteméhez és tanulási szükségleteihez kell igazítani a tanítást. Ehhez szükséges a bizalmas légkör kialakítása az osztályban, a tanulási célok meghatározása, differenciálás, a tanulók aktív részvétele, és a haladás során a gyakori kölcsönös visszajelzés, és a tanítás módjának alakítása. 

A lányok nagyon jól felkészültek voltak, két csoportban dolgoztunk, változatos, jól kitalált és a témát gyakorlatba ágyazó feladatokat "oldottunk meg". Először egy gyermekről kellett jellemzést adni, némi leírás és egy tőle származó tollbamondás alapján. Majd az egyik gyermeknek a hozzátartozóit (és őt magát) jelenítettük meg több oldalról (pedagógus, gyógypedagógus, szülő, stb.), akik párbeszédekbe elegyedtek egymással, így beszélték meg a szóban forgó problémákat. Én a gyógypedagógus szerepét kaptam, és ennek megvalósítását nem éreztem teljesen pozitívnak. Úgy láttam, túl direkten kommunikálok, ami egy valós szituációban nem lenne "fogyasztható", főként akkor nem ha a másik szakemberrel (pedagógus) nem teljesen egyezik a véleményünk. Ez elgondolkodtat: hogyan lehet világosan, egyértelműen, mégis tapintatosan kommunikálni?

Bori